Irigyellek…de nem úgy!

Ez egy új nap! Új esély, új élet.
Kikívánkoznak a gondolatok.

Amióta megosztottam a Kubában készült fotókat, hihetetlen lavina indult el picinyke környezetemben.
Egy ideig számoltam, hogy hány ember fogad azzal, hogy irigyellek. „Irigyellek, de jóindulatúan, irigyellek, de örülök, irigylésre méltó vagy” (és ezek többféle variációja)
Tényleg teljesült egy nagy álmom, amiért végtelenül hálás vagyok! 🙂
De nem mások irigylése, hanem a saját magammal foglalkozás, saját múltammal szembenézés és a boldogság megengedése hozta meg a gyümölcsét.
Állandóan tapasztalunk. Tapasztalatgyűjtés maga az élet. De mi nem tapasztalatnak fogjuk fel, hanem kudarcnak.
És az a baj, hogy a kudarcnak megélt tapasztalatainkat nem arra használjuk fel, hogy tanuljunk belőlük önmagunkról, hogy átértékeljük az életünket, hogy megfogalmazzuk ezentúl hogyan éljünk, mire vigyázzunk….áááá…nem….Inkább mérgelődünk a múlton, bosszankodunk és szenvedünk. Közben elmegy mellettünk az élet….
Pedig akár örülhetnénk, mosolyoghatnánk is!
Mert nincs hatalma a múltbéli emlékeknek fölöttünk, ha szabad akaratunk által úgy döntünk.

Új hajnal, új nap, új élet!
Sokan érezzük úgy, hogy meg kellene változtatni az életünket. Akkor el kell kezdjünk önmagunkkal foglalkozni! És hagyjuk, hogy a másiknak miért van nagyobb autója, miért pirosabb a csizmája, miért utazhatott Kubába és miért irigylésre méltó?!
Jó, ha tisztában vagyunk vele, ha azt gondoljuk valakiről, hogy irigylésre méltó, akkor magunkat elzárjuk az esélytől, hogy nagyobb autónk legyen, pirosabb csizmánk és kubai utunk…
Nagyon egyszerű. Az irigység önmarcangoló erő és lehúz. A másik marad fent…
Sokkal célravezetőbb utánozni a jót! Inkább mondjuk azt: utánzásra méltó!
Nincs veszítenivalónk!
Hagyjuk el a komfortzónánkat, amiben csak a rosszat láttuk és folyton elítéltünk másokat.
Vegyük észre mindenben, mindenkiben a jót! Hálás szívvel mosolyogjunk és éljünk szeretetben!
Csodálatos ez a teremtett világ!
Nincs lehetetlen!
Minden nap egy új esély!