Gondolatok, érzések a hipnózisról

A hipnózist titokzatos és misztikus köd lepi be az emberek nagy részének tudatában, holott egy csodálatos gyógyító metódus, az én nézőpontom szerint.

Két alkalommal voltam eddig Csengénél hipnózison.
Hálás köszönet érte 🙏
S habár korábban már hallottam s valamennyit olvastam a hipnózisról – eképp eléggé érdekelt – de magamtól mégsem kerestem hipnotizőrt.
De idővel egymásra leltünk.

Elakadtam, kicsit vagy nagyon, nincs értelme taglalni,( szerintem nagyon) és azt éreztem, hogy egyedül nem tudok kimozdulni a helyzetemből.
Így elmentem terápiára s azt is kérdeztem, hogy mikor lesz családállítás.
Az éppen nem volt. De volt helyette hipnózis!
Hogy én akkor mennyire megörültem ennek! S éltem vele.

Az elsőnél még tartottam az ismeretlentől, de akkor is belementünk sok mindenbe.
S főleg – mindkét eddigi hipnózisnál – a legmélyibe!
Számomra olyan váratlanul mélyre, a bugyor mélyire, amit már úgy eltemettem magamban, hogy nem is láttam igazán. Vagy nem az igazat láttam, hanem egy hamis, számomra még elfogadható képet a valóság helyett.
Igeeeeeen, ez az, amikor már magunknak sem az igazat mondjuk, mert annyira nehéz azzal szembenéznünk!

Ezek a feldolgozandó témák szépen előbuknak egy hipnózisban. És akkor bukik velük minden odabent. A könnycsatornák megerednek, de nem akárhogy. Én ilyenkor úgy sírok, olyan testérzetekkel, ahogy ritkán vagy inkább soha máskor.
Csodálatos, tisztító erejű, mély sírás.
Amennyire fájdalmas testileg s lelkileg, annyira tisztít. Mindenképpen elindít egy olyan folyamatot, ami tisztulásunkat szolgálja.

Még az érzetről egy kicsit (mert annyira izgalmas és nagyszerű):
Becsukom a szemem, mindent hallok s érzékelek magam körül, hallom a csendes dallamokat, hallom Csenge hangját, a finoman és határozottan megfogalmazott instrukcióit… minden pillanata jólesik. Persze ott a kétség, hogy akkor most hogy lesz ebből tudatalattival kapcsolódás, mikor olyan hétköznapiban vagyok ?!
És akkor egyszercsak, mint aki addig egy biztos pontba kapaszkodott, most elengedte azt és zuhan vagy repül a … valami teljesen másba.
Teljesen más s a háttérben mégis ott van Csenge hangja, a halk zene, a háttérből beszűrődő teljesen hétköznapi hangok …
Szóval egy roppant izgalmas tapasztalás és kapcsolódás önmagunkkal, igazságokkal, mindennel és semmivel.
Hála, hála, hála

Amennyire egyszerű és felfogható módszer, annyira bonyolult
és teljességgel megfoghatatlan ami történik általa!