Átváltozás

Csengém! A folyamatot nem lehet megállítani, mert visz magával.
Az ismerkedésünk előtti időszakot tekintve, nekem egy szerep jutott a családban: én voltam mindenki cukros bácsija. Ha kellett valami, megvettem, kifizettem, elintéztem.
És azt hittem, hogy boldog vagyok. De ugyanakkor elkezdtem érezni, hogy nincs minden rendben.
Aztán beleestem egy nagyon mély gödörbe és kapálózva kerestem a kiutat.
A betegség, amit kaptam, letargiával töltött el. De egyet a legelső pillanatban tudtam. Én meggyógyulok!
Első lépésként jöttek az orvosi diagnózisok, tanácsok, gyógyszerek.
Tudtam, hogy itt nem állhatok meg, mert ez nem Én vagyok. Beszeded ezt a gyógyszert, kezeljük, de nem gyógyulsz meg, csak tünetmentes leszel.
Kerestem, kutattam és rád találtam.
Hívtalak és hívtalak…most is megvan a pillanat amikor először beszéltünk. (Aki egyszer-kétszer próbálkozik és feladja, nem is akar igazán beszélni veled)
Azokat a pillanatokat, amit veled tölthetek, nem is igazán lehet szavakba foglalni.
Megajándékoztál az elégedettség, a nyugalom érzésével. Ha rád gondolok, megtelik a szívem szeretettel.
Az életem teljesen megváltozott (már azt sem tudom, hol a gödör) és egyben fel is fordult.
Csodálatos útra vitt az útmutatásod! Tiszta szívvel élem az életemet és szeretem magamban a kisfiút.
Pontosan oda kerültem, ahol lennem kell és megélem a napjaim ebben a szép világban.
Már elhangzott a bűvös mondat a környezetemtől: mi történt veled az utóbbi időben, árad belőled a boldogság, becsajoztál?
Nevettem. Nem, dehogy! Csak egyszerűen boldog vagyok.

Minden jót kívánok neked szeretettel!